SZ. D. SZ. írt nekünk levelet a minap kudarcba fulladt házasságáról. Figyeljétek, tisztára olyan, mint a politika! :-)

Kedves Szakítósblog!

Szomorú történetet szeretnék elmesélni, nem is tudom, hol kezdjem. 1988 tavaszán már éreztük a változás szagát a levegőben, mindenki izgatott volt, s várta, hogy elkezdődjön valami új. Ekkor ismerkedtem meg Viktorral. Először egy kerek asztalnál láttam meg őt, beszélgetni kezdtünk, itt kiderült többek között, hogy fiatalabb nálam, de ennek ellenére jól megértettük egymást. Olyan dolgokra figyeltünk, hogy szex közben én legyek alul, mert nagyobb voltam nála, s agyonnyomtam volna szegényt. De az évek folyamán elhidegültünk egymástól, s 1994-ben már mindketten tudtuk, hogy ennek a kapcsolatnak vége. Ezt tudta Gyula is, aki megkeresett, s egy hosszú éjszaka után megkérdezte, szeretnék-e járni vele.

Gyuláról tudni kell, hogy jóval idősebb volt nálam, s habár régóta ismertem, nem kedveltem előtte. Elég sok összetűzésünk volt, az igazság szerint sokszor le is néztem, de 1994-re megváltozott a helyzet: Gyula ugyanis sokat erősödött, összeszedte magát. Sosem felejtem el azt az éjszakát: nem is tudtam, hogy Gyulának ekkora van! Legalább ötször akkora volt, mint Viktoré! Ketten együtt meg több voltunk, mint kétharmad! Az az igazság, hogy rövid idő alatt levett a lábamról, s némi járás után össze is házasodtunk. Az emberek persze rosszindulatúan suttogtak, hogy „nézd ezt a szép lányt, hozzámegy egy öregemberhez, mert annak sok a pénze”, de ez engem nem érdekelt.

Az első négy év gyönyörűen telt, szinte összezörrenések nélkül. Azonban Gyula 1996-tól túl sok hideg tócsába lépett bele, s ettől összement neki (a tócsa többesszáma, kedveskedően: tocsik). 1998-ban Viktor lett Gyula főnöke, és csábított engem is, hogy váljak el Gyulától, s menjek hozzá, de nekem nem tetszett az ibolya, amit hozott. 2002-ben aztán Viktor odébbállt, és mivel férjem nevet változtatott (Péterre), újra megújítottuk a házasságunkat, és úgy gondoltuk, hogy újra olyan szép lesz, mint régen. Hát, nem volt az.

Először is kiderült, hogy Péternek van egy régi szerelme, aki megkereste őt, és azt állította, hogy a gyermekének Péter az apja. Ráadásul erről papírokat is mutatott, amin valóban az szerepelt, hogy Péter elismerte, hogy ő D. apja. Nagyon összekaptunk, és majdnem elhagytam, de végül is győzött a szerelem, s úgy döntöttem, elfogadom így is. De ekkortól már nem volt az igazi. 2004-ben ugyanis Péter egyszer rosszkedvűen jött haza, s közölte, hogy nem vagyok őszinte vele, tudja, hogy én csak a pénzéért szeretem, meg olyanokat mondott, hogy tele vagyok korrupciós ügyekkel, s ő így nem hajlandó bevezetni a metróját az alagutamba. Ráadásul az is kiderült, hogy úgy berúgott, hogy elment a jegyzőhöz, és ismét nevet változtatott, ezúttal Ferencre. De mikor kijózanodott, rendeződött a helyzet, s ismét úgy éltünk, mint régen. Csak megkértem, hogy ne igyon annyit, mert akkor mindig szenvedélyes beszédeket tartott.

Mint a villám, úgy ért a hír 2006-ban: elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Ilyen böszmeséget még nem csináltunk. Ugyanis Ferenc a jól megszokott márkás óvszer helyett valami „legolcsóbb” márkájút vett, az kiszakadt, s én terhes lettem. Sírtam, zokogtam, és tudtam, hogy ezután már szükségem lesz Ferencre, mert nélküle nem tudok megélni. Ő megígérte, hogy mindenben támogatni fog, és mellettem áll, de nem tartotta szavát: 2008 márciusában ugyanis közölte, hogy családja nem támogatja az elképzeléseit (úgy mondta, leszavazták), ezért nem hajlandó még 300 forintot sem adni nekem. Erre én elküldtem a picsába. Házasságunk itt gyakorlatilag véget ért.

Azóta hivatalosan is elváltunk, bár továbbra is dugunk. Szükségem van rá, mert így elhalmoz kedvességekkel: adott jó állásokat, ráadásul az ágyban is nagyon jó pozíciókat tud. Így kényszerből még egymáshoz vagyunk láncolva, habár mostanra rájöttem, hogy ludas egy kicsit, mert nagyon szagolgatja az ibolyát. De most már nem is tiltakozom ellene, mert azt várom, hogy a búcsúszexkor adja meg a végkielégítést.

Mit is szoktak ilyenkor írni? Katona volt, az óvszert együtt vesszük a Tescoban, habár mostanában az IMF adja rá a pénzt. De már nem sokáig. Az ágyban mindig együtt megyünk el, de máshonnan csak akkor megyek el, ha visznek.