Paródiák

Blogparódiák, hírparódiák, meg minden egyéb, időnként verses formátumban, időnként prózában, ahogy éppen jólesik.

Ezt írjátok ti

Megint állunk vazze - Nagy utazás

2009.10.02. 08:00 | Droli | 9 komment

Egy meghökkentő levelet kapott a Megint állunk vazze blog szerkesztősége

 

Kedves MÁV blog!

 

Szeretném elmesélni a legutóbbi utazásom történetét.

Tegnap el kellett utaznom Budapestről Debrecenbe, de elnéztem az időt, késve értem ki a vonathoz, s nem tudtam megvenni a jegyet; így is éppen csak fel tudtam rá ugrani. Szerencsére nem voltak rajta sokan, így kerestem egy helyet, ahol a légkondicionáló berendezés sistergő hangját sem hallottam, s a legrosszabbra elkészülve vártam a kalauzt. Meg is érkezett nemsokára, egy rendkívül ápolt, elegáns nő személyében. Elmondtam neki, hogy sajnos nem tudtam megvenni a jegyet, mert akkor lekéstem volna a vonatot. „Ó, semmi gond! Velem is előfordult már! Megveheti nálam is a jegyet, pótdíj nélkül” - felelte, s elővette a mini számítógépét -, „ha szeretné tudok menettértit is adni, így olcsóbban jön ki”. Ennek örültem, ugyanis még aznap vissza kellett jönnöm. Mindenesetre csodálkozva néztem a készülékét, s meg is kérdeztem, hogy mi ez a kütyü. A nő elmosolyodott: „Csak nem gondolja, hogy a huszonegyedik században kézzel firkáljuk a jegyeket meg majd lyukasztgatunk? Beviszem ide a gépbe, a mini nyomtatóval ki is nyomtatom, de ha esetleg elveszti a jegyét, akkor sincs gond, mert benne van a rendszerben, így a visszafele jövő vonaton a kalauz az ő készülékével látni fogja a jegyet!” Megköszöntem a segítségét, s mikor továbbment, elővettem a laptopomat, bedugtam a mobilnetet, s netezni kezdtem... volna, mert a kalauznő visszajött. „Mit csinál? Ne a saját mobilnetjét használja, mert az lassú és adatkorlátos; használja a MÁV saját hálózatát, mely sokkal gyorsabb!” Megdöbbentem: „És ez ingyenes?” A kalauznő úgy nézett rám, mintha a Holdról jöttem volna: „Már hogyne lenne az! Mit gondol, azért a 2500 Ft-ért, amennyit leraboltam magától a Budapest-Debrecen retúrért, mindössze az utazás jár?” - rámkacsintott - „a jegye hátulján megtalálja tudnivalókat a jelszóval együtt”.

 

A légkondinak köszönhetően kellemes volt a hőmérséklet a fülkében, ennek ellenére majdnem elpilledtem a kényelmes széken, amikor hallom, hogy jön a büféskocsi: „Kávét, teát, szendvicset!” Kellemes hangú fiatalember volt, szmokingban, úgy nézett ki, mint a filmeken. Egy kávét kértem, s már nyúltam a zsebembe az ötszázasomért, amikor az úr mondta az árat: „50 Ft lesz!”. Kérdően néztem rá: „Talán kétszázötven, nem?” A fiatalember elmosolyodott: „Asszonyom, nem az a cél, hogy lehúzzam magát, hanem hogy kellemesen töltse az utazását!” Mindenesetre örömmel ittam meg a kávém, ami nagyon friss és forró volt, ahogy szeretem.

 

Nem sokkal később egy igen jól öltözött úr jött be a fülkébe: „Van egy szabad hely?” Volt, le is ült velem szembe. Szóba elegyedtünk, s igencsak meglepődtem, mikor kiderült, hogy ő a MÁV vezérigazgatója. „Le kell mennem Debrecenbe, szeretném megnézni a most átadott várótermet.” De miért nem kocsival megy? Az igazgató elmosolyodott: „Hát, szép is lenne, ha vasutas létemre szolgálati autóval furikáznék! Hogyan néznék akkor az embereim szemébe? Arról nem is beszélve, hogy a benzin nincs ingyen a cégnek sem, de ez az utazás lényegében igen.” Nagyon szimpatikus volt az igazgató, érdeklődött, hogy jól utazom-e, mi az, ami tetszik, ami nem tetszik, min kellene változtatni, s közben ő is mesélt. „Tudja, azért szeretek utazni, mert személyesen látom a problémákat. Például múltkor Ebesnél nem működött a sorompó, s személyesen adtam pénzt, hogy megcsinálják. Elvégre többet ér az emberek biztonsága annál, hogy mikor cserélem le az autómat!” De látva elképedt arcomat felnevetett: „Azért nem halok éhen, ne aggódjon! Nagyon jól lehet keresni, mert jutalékos rendszer van: ha a MÁV nyereséges, akkor jó prémiumot kapok, ha nem, akkor csak a diplomás minimálbér kétszeresét, de szerencsére rendben vannak a dolgok!” Kár, hogy nem volt sok időnk beszélgetni, mert a vonat két óra alatt elért Pestről Debrecenbe, így sajnos el kellett búcsúznunk egymástól.

….

….

….

Azt szeretném kérdezni, hogy tud még valaki adni abból az anyagból, amit ekkor szívtam?

 

A bejegyzés trackback címe:

https://blogparodia.blog.hu/api/trackback/id/tr241402937

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Slanger · http://tudtad.blog.hu 2009.10.02. 08:10:30

Droli b@mmeg ezt a holnapi újságba (holnapiujsag.blog.hu) kellet volna írni :) A poszt címe meg lehetett volna mondjuk: Fikció 2090-ből

retekvári 2009.10.02. 11:26:01

Vagy a pár nappal ezelőtti "5 éves gyurcsány" index cikkbe is elment volna.:D

Tímár Mihály 2009.10.02. 14:18:21

Ilyen tapasztalathoz elég, ha Svájcban utazol vonaton. Jó, ingyen Wifi nincs, és a vasút vezérigazgatójával sem találkozol minden nap, de a többi stimmel.

Horizont 2009.10.02. 15:36:23

Ezen kész lettem:))) Csak egy kérdés? Miért nem lehet így ??(tudjuk)
Olyan szép lenne! Droli gratulálok, olyan szép volt mint egy mese:DDDD

Karbonade · http://magyaropera.blog.hu 2009.10.05. 21:07:04

Ühüm... Az első bekezdés után azt hittem, hogy a poén az lesz, hogy mindez Németországban történt, ott ugyanis eléggé közel állna az egész a valósághoz. De aztán észrevettem, hogy Debrecenbe ment a gyerek :)

Veronikamama 2009.10.09. 19:57:48

Ott jöttem rá, hogy kész átverés, amikor a vezérigazgató beült a kupéba.....
De nem rossz!
Javaslok egy kis tudatmódositó cukorkát egyéb témákhoz is....

danaz · http://www.autostat.hu/autos-forum 2009.10.10. 12:19:58

Én arra számítottam a végén, hogy: "... és akkor egy hatalmas zökkenéstől bevertem a fejem a kemény fejtámlába, s felébredtem álmomból."
:) Egyébként jó.

Darkcomet 2009.10.10. 12:50:43

Nagyon utos post. En inkabb sirtam, mint nevettem...