Egy meghökkentő levelet kapott a Megint állunk vazze blog szerkesztősége
Kedves MÁV blog!
Szeretném elmesélni a legutóbbi utazásom történetét.
Tegnap el kellett utaznom Budapestről Debrecenbe, de elnéztem az időt, késve értem ki a vonathoz, s nem tudtam megvenni a jegyet; így is éppen csak fel tudtam rá ugrani. Szerencsére nem voltak rajta sokan, így kerestem egy helyet, ahol a légkondicionáló berendezés sistergő hangját sem hallottam, s a legrosszabbra elkészülve vártam a kalauzt. Meg is érkezett nemsokára, egy rendkívül ápolt, elegáns nő személyében. Elmondtam neki, hogy sajnos nem tudtam megvenni a jegyet, mert akkor lekéstem volna a vonatot. „Ó, semmi gond! Velem is előfordult már! Megveheti nálam is a jegyet, pótdíj nélkül” - felelte, s elővette a mini számítógépét -, „ha szeretné tudok menettértit is adni, így olcsóbban jön ki”. Ennek örültem, ugyanis még aznap vissza kellett jönnöm. Mindenesetre csodálkozva néztem a készülékét, s meg is kérdeztem, hogy mi ez a kütyü. A nő elmosolyodott: „Csak nem gondolja, hogy a huszonegyedik században kézzel firkáljuk a jegyeket meg majd lyukasztgatunk? Beviszem ide a gépbe, a mini nyomtatóval ki is nyomtatom, de ha esetleg elveszti a jegyét, akkor sincs gond, mert benne van a rendszerben, így a visszafele jövő vonaton a kalauz az ő készülékével látni fogja a jegyet!” Megköszöntem a segítségét, s mikor továbbment, elővettem a laptopomat, bedugtam a mobilnetet, s netezni kezdtem... volna, mert a kalauznő visszajött. „Mit csinál? Ne a saját mobilnetjét használja, mert az lassú és adatkorlátos; használja a MÁV saját hálózatát, mely sokkal gyorsabb!” Megdöbbentem: „És ez ingyenes?” A kalauznő úgy nézett rám, mintha a Holdról jöttem volna: „Már hogyne lenne az! Mit gondol, azért a 2500 Ft-ért, amennyit leraboltam magától a Budapest-Debrecen retúrért, mindössze az utazás jár?” - rámkacsintott - „a jegye hátulján megtalálja tudnivalókat a jelszóval együtt”.
A légkondinak köszönhetően kellemes volt a hőmérséklet a fülkében, ennek ellenére majdnem elpilledtem a kényelmes széken, amikor hallom, hogy jön a büféskocsi: „Kávét, teát, szendvicset!” Kellemes hangú fiatalember volt, szmokingban, úgy nézett ki, mint a filmeken. Egy kávét kértem, s már nyúltam a zsebembe az ötszázasomért, amikor az úr mondta az árat: „50 Ft lesz!”. Kérdően néztem rá: „Talán kétszázötven, nem?” A fiatalember elmosolyodott: „Asszonyom, nem az a cél, hogy lehúzzam magát, hanem hogy kellemesen töltse az utazását!” Mindenesetre örömmel ittam meg a kávém, ami nagyon friss és forró volt, ahogy szeretem.
Nem sokkal később egy igen jól öltözött úr jött be a fülkébe: „Van egy szabad hely?” Volt, le is ült velem szembe. Szóba elegyedtünk, s igencsak meglepődtem, mikor kiderült, hogy ő a MÁV vezérigazgatója. „Le kell mennem Debrecenbe, szeretném megnézni a most átadott várótermet.” De miért nem kocsival megy? Az igazgató elmosolyodott: „Hát, szép is lenne, ha vasutas létemre szolgálati autóval furikáznék! Hogyan néznék akkor az embereim szemébe? Arról nem is beszélve, hogy a benzin nincs ingyen a cégnek sem, de ez az utazás lényegében igen.” Nagyon szimpatikus volt az igazgató, érdeklődött, hogy jól utazom-e, mi az, ami tetszik, ami nem tetszik, min kellene változtatni, s közben ő is mesélt. „Tudja, azért szeretek utazni, mert személyesen látom a problémákat. Például múltkor Ebesnél nem működött a sorompó, s személyesen adtam pénzt, hogy megcsinálják. Elvégre többet ér az emberek biztonsága annál, hogy mikor cserélem le az autómat!” De látva elképedt arcomat felnevetett: „Azért nem halok éhen, ne aggódjon! Nagyon jól lehet keresni, mert jutalékos rendszer van: ha a MÁV nyereséges, akkor jó prémiumot kapok, ha nem, akkor csak a diplomás minimálbér kétszeresét, de szerencsére rendben vannak a dolgok!” Kár, hogy nem volt sok időnk beszélgetni, mert a vonat két óra alatt elért Pestről Debrecenbe, így sajnos el kellett búcsúznunk egymástól.
….
….
….
Azt szeretném kérdezni, hogy tud még valaki adni abból az anyagból, amit ekkor szívtam?
Ezt írjátok ti